MIÉRT IS?

Hogy miért nyitom ezt a blogot?

Mert fanatikusan kutyaszerető ember vagyok. Lehet, hogy előző életemben kutyaként éltem.

Mert a hazánkban élő kutyáknak (de az egyéb haszon-és háziállatoknak is) nagy szüksége van a védelemre, az odafigyelésre, mivel rengeteg példa bizonyítja, hogy az állatok szeretete és felelős tartása erős, nagy kívánnivalót hagy maga után országunkban. 

A menhelyek és állatvédő szervezetek önkéntesei szinte szélmalom harcot vívnak az ostoba, primitív és felelőtlen emberi lények tettei ellen, s kétségbeesetten próbálják menteni, amely állatot lehet. Befogadják a kóbor állatkákat, szükség esetén biztosítják számukra a kórházi kezelést, állják a műtétek költségeit, chipeztetik, oltatják, parazitamentesítik a hozzájuk került kutyák, macskák sokaságát és mindezen közben igyekeznek szerető, jó gazdit találni nekik. 

Mielőtt erősödne a félreértés, hogy az állatmentők mindezt közpénzen végzik, jó tudni, hogy az állatvédők- és mentők nagy százaléka a saját pénzét, szabadidejét áldozza erre a munkára, esetleg adományokból és - amely szervezet eléri a megalakulástól számított, kötelező év határt - olykor felajánlott adó 1 %-okból fedezik a költségeket. Márpedig pl. az állatorvosi kezelés sem olcsó, még akkor sem, ha jelentős kedvezményekben részesül egy-egy állatmentő szervezet, hála néhány lelkiismeretes állatorvosnak illetve kisállat klinikának. 

S akkor még nem említettük az állatkák etetését, ha nincs menhely vagy állatfarm, akkor a panzióztatást.... stb. 

Aki olvas majd, láthatja, sok lesz a segítségkérés akár adományhoz, akár ideiglenes befogadáshoz, akár gazdikereséshez. Most szólok, ez teljesen normálissá válik ebben a blogban.  Másképp nem megy.
Előre is köszönöm, ha bárkit megérint egy-egy állat sorsa, reménybeli jövője, s ezáltal kedvet, indíttatást érez ahhoz, hogy segítsen. 

Nem locsogok tovább feleslegesen, induljon ez a blog!